A negyedik generáció

„Az egyik festő és a másik is bolond” – mordult fel a családi legenda szerint Hatvany-Deutsch Sándor, amikor fiairól kérdezték. Az alapító Deutsch Ignác dédunokái, a családi cégbirodalmat legdinamikusabban fejlesztő unokatestvérek, Sándor és József gyerekei nem kívánták folytatni apáik munkáját. A Deutschok invenciója, kreativitása, kitartása azonban nem veszett ki belőlük sem. Ezt Hatvany Lajos harmadik felesége, a családot meglehetősen kritikusan szemlélő Somogyi Jolán is elismerte egy 1970-es években készült interjúban: „Minden, amit mondok, ezeket a csúnya dolgokat róluk, az mind igaz, de az egész család valahogy nagyon tehetséges volt.” A családi cégek irányítását Hatvany Irén férje, Hirsch Albert és a - negyedik generáció tagjai közül egyetlenként – Hatvany Endre vette át. A többiek részesültek a vagyon áldásaiból, de nem kívántak üzleti pályára lépni. Az apák belenyugodtak ebbe és szabad utat engedtek gyermekeik ambíciónak. A negyedik nemzedék tagjai nem csak pálya-, hanem identitásválasztásban is elléptek a családi hagyományoktól: a legtöbben megkeresztelkedtek. Igaz ezt csak évekkel az apák halála után tették.

A mecénás: Hatvany Lajos

Sándor legidősebb fiát, az 1880-ban született Lajost az irodalom vonzotta. „Majd írjon” – mondta neki mentora, az irodalomtörténész Gyulai Pál, mikor egyszer kikísérte a pályaudvarra: Hatvany pedig félreértette a kérést és írni kezdett. A vitriolos és széles körben terjesztett anekdota rávilágít, hogy bár Hatvany számos irodalmi sikert aratott, mégsem lett elismert szerző, a kánon része. Lajos inkább irodalomkritikusi, szervezői és – főleg – támogatói szerepben alkotott maradandót. Az elsők között ismerte fel és támogatta József Attila zsenijét. A Nyugat című korszakos lap egyik alapítója volt, de más újságokat is szponzorált. Bőkezűen, évtizedeken át támogatta a magyar irodalom jelentős alakjait. Hatvany Lajos és a magyarul nem beszélő terménykereskedő dédapja által alapított családi vagyon nélkül nem jöhetett volna létre a húszadik század első évtizedeinek meghaladhatatlan magyar irodalmi csúcsteljesítménye: Ady, József Attila, Kosztolányi, Babits, Móricz, Juhász Gyula és mások életműve. Ha valakit tehetségesnek, jelentősnek tartott, akkor is támogatta, ha egyébként számos kérdésben nem értett vele egyet. A zsidó nagypolgár pénzéből így az antiszemitáknak is bőven jutott. Például Szabó Dezsőnek, aki 1919 elején Hatvany Tárnok utcai házában kapott szállást és ellátást, miközben nagyhatású zsidóellenes regényének, az Elsodort falunak keresett kiadót.

Hatvany Lajos szerepet vállalt az 1918-1919-es polgári forradalomban, de a kommunista diktatúra riasztotta. Bécsbe menekült, ahol a frissen berendezkedő Horthy-rezsimet bíráló cikkeket is közölt. 1927-ben hazatért, ekkor rögtön perbe fogták és börtönbe vetették írásai miatt. Szabadulása után is gyanús, rendszerellenes személynek számított. Ugyanakkor paradox módon ez az időszak volt kulturális befolyásának egyik csúcspontja. Várbéli háza az intellektuális élet egyik központja lett, olyan szellemóriások adták egymásnak a kilincset, mint Bartók Béla vagy Thomas Mann. 1938-ban a növekvő antiszemitizmus elől Angliába menekült. Itt vészelte át a második világháborút, majd 1947-ben hazatért. A második kommunista diktatúra legkeményebb évei alatt őt is hallgatásra ítélték, de később ismét írhatott. 1961-ban hunyt el.

Gyűjtők, írók, tudósok

Öccse, Ferenc festő és műgyűjtő lett. Kiváló mestereknél tanult és elismert művész lett. Biztos ízlése és jelentős anyagi forrásai lehetővé tették, hogy Európa egyik legkiemelkedőbb gyűjteményét állítsa össze, amelyben Cézanne, Picasso, El Greco, Courbet, Cranach, Renoir és mások művei is helyet kaptak. A családi hagyományoknak megfelelően támogatta a fiatal művészeket és számos műtárgyát közgyűjteményeknek (Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, esztergomi Keresztény Múzeum) adományozta. A holokausztot festő barátjánál, Czóbel Bélánál vészelte át Szentendrén. A második világháború után elhagyta az országot, Svájcban halt meg 1958-ban.
Ferenc és Lajos unokaöccse, Bernát a keleti kultúrák tudós kutatója lett. Az egyetlen Hatvany volt a negyedik generáció tagjai közül, aki nem keresztelkedett ki. Szimpátiával figyelte cionizmust, a zsidók visszatérését közel-keleti őshazájukba. Lajos unokabátyjához hasonlóan ő is támogatta az irodalmat: József Attila lapja, a Szép Szó kiadásának költségeit főleg Hatvany Bertalan állta. 1939-ben ő is elhagyta az országot, Párizsban halt meg 1980-ban. Nővére, Lili sikeres színpadi szerző és regényíró volt. A harmincas évek végén ő is emigrált, New Yorkban halt meg 1968-ban.
Ma a Hatvany család egyetlen egyenes ági leszármazottja sem él Magyarországon.