Az alapító: Kornfeld Zsigmond

1878-ban egy alacsony, halk szavú, magyarul nem beszélő, szerény családból származó zsidó fiatalember érkezik Bécsből Budapestre. Sigmund Kornfeld 1909-ben Budapesten, báró Kornfeld Zsigmondként hal meg. Ekkorra már kiválóan beszél magyarul. A tőzsde vezére, a Főrendiház tagja, bankelnök. Közben stabilizálja az összedőlni készülő magyar költségvetést és átformálja a magyar pénzrendszert. A meghökkentő történet részletei odalent.

Kornfeld Zsigmond

Kornfeld Zsigmond

A küldetés

Kornfeld 1852-ben született a csehországi Goltsch-Jenikauban (ma: Golčův Jeníkov). Szeszfőzde-bérlő apja taníttatni akarta gyerekeit: Zsigmond fivéreit orvosi és ügyvédi pályára küldte. Mire azonban rá került volna a sor, apja megvakult, majd meghalt. Ezért a kénytelen volt kimaradni a gimnáziumból és munka után nézni. Egy prágai bankban kezdett dolgozni, mindenesként. Tehetsége és hihetetlen munkabírása révén villámgyorsan emelkedett a ranglétrán: húsz éves korában az újonnan alapított Bömischer Bankverein egyik vezetője, négy év múlva a Credit-Anstalt igazgatóhelyettese lett. 1877 decemberében Albert Rotschild hívatta magához. Egy igen alapos vizsgabeszélgetés után a befolyásos pénzember felkérte Kornfeldet, hogy menjen Magyarországra és vegyen részt a Rothschild-érdekeltségbe tartozó, a Credit-Anstalt „ikerbankjaként” működő Magyar Általános Hitelbank irányításában.

A Rothschildoknak sok forgott kockán Magyarországon. Öt évvel Kornfeld Pestre érkezése előtt, 1873-ban az ország a pénzügyi összeomlás szélére került. Az 1867-es kiegyezés megoldást hozott ugyan magyar-osztrák közjogi viszonyban, de az azt megelőző évek pénzügyi nehézségei fennmaradtak. Az 1853-as jobbágyfelszabadítás (tehát a feudális személyes függés felszámolása és a földek egy részének a parasztok kezébe adása) komoly anyagi terheket rótt az államra, mert az ingyenmunkaerőt és földet vesztett nemeseket kárpótolni kellett. Ez a kompenzációs hullám 1874-re érte volna el a csúcspontját, hatalmas összegekkel terhelve meg az államkasszát. 1873-ban a kolerajárvány, a rossz termés az egész Európát megrázó tőzsdekrach megadta a kegyelemdöfést a büdzsének. Magyarországot a teljes összeomlástól egy Rotschild-érdekeltségű konzorcium 153 millió osztrák ezüstforintnyi gyorshitele mentette meg. A hatalmas befektetés miatt a család számára alapvető fontosságú volt a magyar pénzügyi rendszer stabilitása.

A vezérkari főnök

Bár Kornfeldet első magyarországi látogatásán ellenségesen fogadták, ő Pestre költözött és munkához látott. A kormány hamar felismerte Kornfeld képességeit és hallgattak tanácsaira. A lassan egyenesbe kerülő költségvetési helyzetet az is segítette, hogy az új hazájában meggyökeresedő, a nyelvet csaknem tökéletesen megtanuló bankár kapcsolatait kihasználva egyre kedvezőbb törlesztési feltételeket ért el a hitelezőknél. A konszolidációt betetőző pénzreformban, a korona 1892-es bevezetésében is döntő szerepet játszott. Egy kortárs szerint Wekerle Sándor miniszterelnök-pénzügyminiszter volt „a hadvezére a valutarendezési küzdelemnek és Kornfeld volt a vezérkari főnöke”. Kornfeld Zsigmond 1899-től a Tőzsde elnöki posztját is betöltötte. Egyik legfontosabb intézkedésével a német helyett a magyart tette a börze kötelező nyelvévé. A berzenkedők ellenállását azzal törte le, hogy elrendelte: a nem magyarul kötött üzletek érvénytelenek.
Kornfeld negyvenévesen vissza akart vonulni 1890-ben vásárolt felvidéki birtokára. Napjait irodalmi és művészeti tanulmányokkal kívánta tölteni. (Kulturális vonzódását jelzi, hogy bankjával finanszíroztatta a Franklin kiadóvállalatot, amely a magyar könyvkiadás egyik legjelentősebb szereplője lett.) Ezt tervet azonban romba döntötte felesége családjának anyagi csődje, Kornfeld ugyanis kifizette a Frankfurter ház összes adósságát. Jómódú ember volt, de vagyona nem volt mérhető a Weissek vagy Hatvanyak gazdagságához, hiszen a Magyar Általános Hitelbanknak nem tulajdonosa, csupán alkalmazottja volt. Így a visszavonulási tervekből nem lett semmi, Kornfeldnek dolgoznia kellett tovább.

Zsidónak maradni

A húszadik század első évtizedére Kornfeld a magyar politikai-gazdasági elit köztiszteletnek örvendő és megkerülhetetlen tagjává vált. 1901 decemberétől a Felsőház örökös tagja, 1909-ben (halála előtt) megkapta a bárói címet is. Integrációs életprogramja tehát rendkívül sikeres volt: a csehországi szeszfőzdés gyermekéből harminc éven belül magyar notabilitás lett. Ugyanakkor – ahogy a nagy zsidó dinasztiák 19. századi nemzedékeinek tagjai – ezt a folyamatot ő sem kívánta vallásváltással összekötni. Sőt, komoly szerepet vállalt a zsidó közéletben: 1897-től a Rabbiképző Intézet vezetőségi tagja, 1905-ben a Pesti Izraelita Hitközség alapítványi ügyosztályának elnöke, 1906-től pedig a hitközség alelnöke volt. Felvidéki birtokán zsidó közösséget alapított. A Móricz Zsigmond által megörökített anekdota szerint, miután tető alá hozott egy hitelszerződést Oroszország számára, az orosz követ felkereste, hogy köszönetet mondjon, és kitűntetést ajánljon fel Kornfeldnek. „Bankár vagyok, aki ezt az üzletet a kormány óhajtására csinálom. […] A köszönetet tudomásul veszem, de a kitüntetésből nem kérek. Zsidó vagyok s az Ön hazájában üldözik, sőt gyilkolják a zsidókat, én tehát orosz kitüntetést nem fogadok el.” – felelte hűvösen Kornfeld Zsigmond.