Egy konzervatív földesúr: Kornfeld Móric

A főhős és kora

Kornfeld Zsigmond harmadik fia, Móric 1882-ben született. Az apjánál kisebb formátumú, de jó képességű szakember volt. Zsigmondhoz hasonlóan ő is fontos szereplője lett kora gazdasági és politikai életének. Ez a két világháború közti időszak azonban nagyon különbözött az idősebb Kornfeld Magyarországától: antiliberális, folyamatosan jobbra tolódó, zsidóellenességgel átitatott kor volt, amely a holokausztba torkollt. Az 1925-ben vallásos meggyőződésből kikeresztelkedő Kornfeld kiterjedt kapcsolati hálójának így olyan figurák is tagjai voltak, akik dicstelen szerepet játszottak ebben a folyamatban: például Imrédy Béla vagy Teleki Pál. Ennek ellenére igaztalan lenne Kornfeldet sovinizmussal vagy antiszemitizmussal vádolni, ahogy kortársa és örök ellenfele, Hatvany Lajos tette.       

Gyáros, gazdálkodó, mecénás

Iskoláit Budapesten és Lipcsében végezte, jogi doktorátust a magyar fővárosban szerzett. 1905-től az egyik legnagyobb magyar gépgyár, a Ganz-Danubius igazgatója. 1913 nyarán elvette a nagyiparos Weiss Manfréd lányát, Marianne-t. A frigy két óriási, rivális banki-ipari érdekcsoportot házasított össze. Ennek ellenére a családi történetek romantikus szerelemről szólnak – legalábbis Kornfeld részéről. Móric mindenesetre fontos pozíciót kapott a vállalatbirodalomban. Weiss Manfréd 1922-es halála után azonban mégsem ő, hanem a nagyiparos másik lányát feleségül vevő, az alapítóhoz hasonlóan kiemelkedő tehetségű ifj. Chorin Ferenc vette át a vezető szerepet a konszern irányításában.
Kornfeld Móric ambíciói más természetűek voltak: annak ellenére, hogy tagja volt a Magyar Nemzeti Bank és a Gyáriparosok Országos Szövetsége vezetőségének is, keresztény földesúrként elsősorban a mezőgazdaság érdekelte. A Tolna megyei iregszemcsei kastélyhoz tartozó uradalmat mintagazdasággá alakította. A kastély – akárcsak a Hatvany-Deutschok hatvani otthona – szellemi és informális politikai központtá vált. A két világháború közti időszak mérsékelt, konzervatív jobboldali elitjének színe-java megfordult itt. Kornfeld finanszírozta ennek a körnek a fő orgánumát, a Magyar Szemlét és a köré szervezett Magyar Szemle Társaságot is.
Bőkezűen támogatta a kultúrát és az oktatást is. 1918 őszén a nagybeteg Ady Endre orvosi és egyéb kiadásait finanszírozta. Babits Mihálynak is sokat segített: például részben ő vásárolta meg a költő számára a legendás esztergomi házat. 1925-ben 200 milliós koronás alapítványt tett a Magyar Tudományos Akadémiánál. Jelentős összegekkel támogatta a pécsi egyetem orvosképzését is: olyan fiatal szakembereket támogatott, akik a diploma után vagy kizárólag tudományos tevékenységet végeztek, vagy aprófalvakba mentek praktizálni, hogy a hátrányosabb helyzetű régiók orvoshiányát enyhítsék.  

Zsidótörvények, holokauszt

Az 1938-as első zsidótörvény valósággal sokkolta a zsidóból kereszténnyé lett magyar arisztokratát, a parlament Felsőházának tagját. Ezután azonban apjára emlékeztető energikus fellépéssel igyekezett enyhíteni a helyzetet. Megalapította a katolikus vallású zsidók érdekvédelmi szervezetét, a Szent Kereszt Egyesületet, amely később, a holokauszt idején több száz ember életét mentette meg. Sógorával, Chorin Ferenccel együtt megteremtette a Magyar Nemzet című náciellenes újság kiadásának anyagi alapjait. A következő években része lett annak az informális politikai körnek, amely arra törekedett, hogy kiszakítsa Magyarországot Hitler szövetségéből és fegyverszünetet kössön az angolszász hatalmakkal.
Nem csoda tehát, hogy Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a Gestapo Chorinnal együtt letartóztatta. Az nagyiparos családok és az SS között létrejött „megállapodás” értelmében javai átruházásának fejében ő és családja is elhagyhatta Magyarországot. Először ő is Portugáliába került, és miután a háború után kiderült, hogy a szovjet ellenőrzés alá került Magyarországra nem térhet vissza, kivándorolt az Egyesült Államokba. Itt halt meg 1967-ben.