A szürke eminenciás: ifj. Chorin Ferenc

Mi kell ahhoz, hogy valaki felépítsen egy iparbirodalmat, majd szemrebbenés nélkül feltegye az egészet egy SS-gyilkossal folytatott, halálos pókerjátszmában, ahol a családja élete a tét?

Ifj. Chorin Ferenc

Ifj. Chorin Ferenc

 

Az apa árnyékában

A két világháború közti magyar gazdasági élet talán legjelentősebb alakja, ifj. Chorin Ferenc 1879-ben született Budapesten a politikus és befolyásos pénzügyi szakember, id. Chorin Ferenc egyetlen fiaként. Az ambiciózus fiatalember igyekezett apja nyomdokaiba lépni. A pesti jogi egyetem politikai életébe nagy elánnal vetette bele magát. Központi alakja lett a Reformpártnak, amely főleg a zsidó nagypolgári környezetből érkezett hallgatókat tömörítette és szemben állt az elsősorban a keresztény középosztály képviselőit felvonultató Nemzeti Párttal. 1897-ben a Reformpárt az egyetemi választásokon el is nyerte a központi diákszervezet, az Egyetemi Kör vezető pozícióit. Ez elszabadította az indulatokat, és a konfliktus a következő években – a kor szelídnek éppen nem nevezhető európai diákhagyományainak megfelelően – gyakran fizikai erőszakba is torkollott. Barátjával és későbbi sógorával, Kornfeld Móriccal együtt Chorin is helyt állt a csetepatékban.
Az egyetemet királyi kitüntetéssel végezte, mivel az összes vizsgáját és szigorlatát jeles eredménnyel tette le. A kitűntetést – egy gyűrűt – személyesen Ferenc József osztrák császár és magyar király adta át. Ez nagy hatással volt a 23 éves fiatalemberre, aki egyébként egyetemi évei alatt harcos Habsburg-ellenes nézeteket hangoztatott; előfordult, hogy társaival együtt osztrák cégek kirakatait zúzta be.
Az egyetemi padból kikerülve Chorin megpróbált rögtön belépni az országos politikába, de az 1901-es választásokon megbukott. Ezután – még mindig apja példáját követve – ügyvédi pályát kezdett. 1906-ban aztán az apja vezetése alatt álló Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (SK Rt.) igazgatósági tagjává választották. Az idősebb Chorin fokozatosan adta át a vezető szerepet fiának, aki 1919 márciusában, a kommunista diktatúra bevezetése előtt egy nappal a cég vezérigazgatója lett.

A befolyás évtizedei

Akárcsak a Hatvany-Deutsch cégbirodalmat, az SK Rt-it is megtépázta a Tanácsköztársaság, majd az ország nagy részének elvesztése. Az ifjabb Chorin ekkor lépett ki igazán apja árnyékából: erős kézzel tartotta meg és szervezte újjá a céget. A 1919-1920-ban berendezkedő, velejéig antiszemita, jobboldali Horthy-rezsim kényszerű alkut kötött a zsidó nagytőkés-nagyiparosokkal, hiszen kapcsolataik, tudásuk és anyagi erőforrásaik nélkül elképzelhetetlen volt az ország talpra állása a világháború után. Ennek a megegyezésnek lett szimbolikus alakja Chorin Ferenc. Igaz, ehhez az is kellett, hogy 1919. május 30-án (apja után 16 évvel) kikeresztelkedjen.
1926-ban a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, 1932-től elnöke, 1928-tól felsőházi tag lett. Befolyása megsokszorozódott, amikor 1921-ben elvette a nagyiparos Weiss Manfréd lányát Daisyt. Ezzel addig példa nélküli ipari és banktőke-koncentráció jött létre: az 1913-ban Kornfeld Móric és Weiss Marianne házasságával megszületett érdekcsoport most a Chorin vállaltokkal bővült. Nehéz elképzelni, hogy ez nem játszott szerepet a 42 éves férfi és a 26 esztendős lány házasságában. A választás azonban szerencsésnek bizonyult: lányuk, Daisy visszaemlékezése szerint „házasságuk tökéletes együttélés volt. Szeretet és megbecsülés fűzte őket össze”. 1922-ben meghalt Weiss Manfréd. Chorin, generációja legrátermettebbje, fokozatosan átvette a konszern feletti irányítást. A nagy gazdasági világválság az 1930-as évek elején érte el Magyarországot. 1931-ben a magyar parlament felállította az ún. 33-as bizottságot, amely kvázi-kormányként működve bevezette az elengedhetetlen megszorító intézkedéseket. Ennek Chorin Ferenc is tagja volt. Túlzás nélkül állítható, hogy jelentős szerepe volt az 1920-as évek gazdasági fellendülésében, majd a 30-as évek elejének válságkezelésében.  
Chorin jó személyes kapcsolatot ápolt a politikai elit legfontosabb tagjaival, köztük Bethlen István miniszterelnökkel (1921-1931) és Horthy Miklós kormányzóval. Az irodalomért, művészetért rajongó zsidó nagypolgártól távol álltak az uralkodó elit olyan hagyományos kedvtelései, mint vadászat vagy a lóverseny. Chorin igen bölcsen mégsem maradt ki ezekből, hiszen társadalmi kapcsolati hálóját így is erősíteni tudta. Horthy testvérével közös versenylova volt, és 1933-tól Bethlen Istvánnal együtt bérelt egy 8 ezer holdas vadászterületet. Igaz, ő egyetlen lövést sem adott le, viszont az eladósodott egykori miniszterelnököt így anyagilag támogatni tudta.        

Hitler ellen

A harmincas évek második felétől fenyegető náci veszély ellen Chorin minden anyagi és politikai befolyásával fellépett. 1938-ban Kornfeld Móriccal megalapította a Magyar Nemzet című lapot, amely a náciellenes, nyugatbarát körök egyik legfontosabb fóruma lett. Bethlennel együtt tagja volt annak a legszűkebb csoportnak, amely nyomást gyakorolt az egymást követő miniszterelnökökre és a kormányzóra, hogy Magyarország a lehető legtávolabb maradjon Hitler Németországától. A később szélsőjobboldali fordulatot vevő Imédy Bélát (1938-1939) kevés sikerrel próbálta rávenni nyugatbarát politikára, de a Kállay Miklósra (1942-1944) annál nagyobb hatással volt.
Ahogy a náci befolyás nőtt, Chorin személyes helyzete romlott. Zsidó származása és németellenessége miatt 1941-ben kénytelen volt lemondani a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökségéről és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alelnöki tisztéről. Felsőházi tagságát és Weiss-Chorin-Kornfeld érdekeltségek feletti ellenőrzését azonban megőrizte, így változatlanul az egyik legbefolyásosabb személyiség maradt. Ez persze ellentmondásos helyzetet eredményezett, hiszen Chorin egyszerre volt a veszélyesen jobbra sodródó ország elitjének tagja és ellenfele. A hagyományosan kormánypárti, konzervatív politikus ellenzéki mozgalmakat és lapokat támogatott; a két évtizede kikeresztelkedett nagytőkés jelentős összegekkel segítette a nácik elől Magyarországra menekült zsidókat; a Hitler oldalán a háborúba lépő magyar hadsereg számára óriási mennyiségű hadianyagot gyártó Weiss Manfréd konszern vezére így sóhajtott, amikor felhívták figyelmét arra, hogy a szövetségesek szét fogják bombázni az üzemeit: „Bár már látnám”.      
Chorinéknak a háború évei alatt érvényes svájci vízumuk volt, bármikor elhagyhatták volna az országot. A családfő azonban elképzelhetetlennek tartotta, hogy feladja a küzdelmet és elmeneküljön. 1944 februárjában, hetekkel az ország német megszállása előtt Chorin derekegyházi kastélyában gyűltek össze a legfontosabb náciellenes politikusok (például Bethlen vagy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter) és gazdasági szereplők (így Chorin és sógora, Kornfeld Móric.) Itt elfogadtak egy informális programot, amelynek megfelelően Horthy Hitlerhez fordult és kérte a magyar csapatok hazahozatalát a frontról. Persze hiába. A németek egyébként meglepően jól informáltak voltak a derekegyházi tanácskozás részleteiről. Nem véletlen, hogy amikor 1944. március 19-én megszállták az országot, Chorin előkelő helyen szerepelt a letartóztatandók listáján.

Fegyvergyárért életet

Bár a megszállás reggelén még sikerült elmenekülnie a fővárosból, a Gestapo néhány nap alatt kézre kerítette Chorint. Összeverték, majd egy ausztriai koncentrációs táborba hurcolták.  Innen hozatta vissza Kurt Becher SS-alezredes, Heinrich Himmler SS-vezér gazdasági megbízottja, aki Chorin Andrássy úti villájában ütötte fel főhadiszállását. Becher azzal a céllal érkezett Budapestre, hogy minél nagyobb anyagi hasznot préseljen ki Magyarországból az SS számára. Most, 1944 áprilisában, ennek a lehetőségeiről vallatta a koncentrációs táborból frissen szabadult, megkínzott, beteg, 65 éves iparbárót – annak nappalijában. Chorin azonban ismét a helyzet magaslatára emelkedett. A következő napokban több javaslattal is előállt, végül megegyezett Becherrel, hogy – amennyiben ő és családja szabadon távozhat – az SS megszerezheti a Weiss Manfréd konszern feletti teljes ellenőrzést.
Az tranzakció híre felzaklatta a magyar kormányt, amely magának akarta megszerezni az iparóriást. Bár a zsidók jogfosztásában, kirablásában és deportálásában teljes volt az összhang a német megszállók és a magyar bábkormány között, a zsákmányon gyakran összevesztek – leginkább épp a Weiss Manfréd művek miatt. Az SS azonban könnyen visszaverte a magyarok próbálkozásait. Amíg a rablók huzakodtak, Chorin és családja május közepén a megegyezés értelmében Portugáliába távozott.

A száműzött

Chorin a háború után vissza akart menni Magyarországra, ám a fokozatos kommunista hatalomátvétel ezt megakadályozta. A nagyiparost nem csak a szélsőjobb, a szélsőbal is gyűlölte, mint „kizsákmányoló kapitalistát”. Bíróság elé is akarták állítani, ám erről később lemondtak. Magyarországon maradt javait viszont elkobozták. A Weiss Manfréd Művekre a nácik után most a kommunisták tették rá a kezüket, és Rákosi Mátyásról, az ország diktátoráról nevezték el.   
Chorinék 1947-ben New Yorkban telepedtek le. Üzleti érzéke és szervezőképessége itt sem hagyta cserben a családfőt. Virágzó vállalkozásokat hozott létre és belevetette magát az emigráns politikába. A szovjet megszállás alá került, kommunista Magyarországgal szembenálló amerikai magyarok felállították a Nemzeti Bizottmányt, egy emigráns kvázi-parlamentet, amelynek Chorin is a tagja lett. Hamar központi figurájává vált az emigrációnak, és a szélsőjobboldali nyilasokon kívül minden száműzött csoporttal jó viszonyt alakított ki. Akárcsak Budapesten, Chorin New Yorkban is intézmény lett: Park Avenue 1000 szám alatt lakásában egymásnak adták a kilincset az anyagi támogatást, kapcsolatokat vagy egyszerűen otthont kereső magyarok. Az 1956-os magyar forradalom híre fellelkesítette, a felkelés leverése felháborította. Másokkal együtt a majdnem 80 éves Chorin a szovjet képviselet elé vonult és transzparenseket a magasba tartva tiltakozott.  
Chorin Ferenc soha nem tért haza. 1964-ben, New Yorkban halt meg.