Halottmosdatási ima (19. század)

A zsidó temetés az emberek egyenlőségének és a földi javak jelentéktelenségének gondolatára épül. A gyász színe a fehér - ezért fehérbe öltöztetik a halottakat. A halotti ruha (kitli) egyszerű gyolcsköntös, szegényeknek, gazdagoknak egyaránt. A férfiakra ráhelyezik imaköpenyüket (talisz) is. A szemekre kis cserépdarabokat raknak. A koporsó gyalulatlan fából készül, amit nem szögeznek le. A halottat úgy helyezik a sírba, hogy arca Jeruzsálem felé nézzen. Az elhantolást a legtekintélyesebb ember kezdi, majd a résztvevők is egy-egy lapát földet helyeznek a sírba. A gyászima (kaddis) elmondása után a gyülekezet férfi tagjai sorfalat állnak, és a gyászolókat hagyományos mondattal vigasztalják (héberül): "A Mindenható vigasztaljon meg téged Izrael és Jeruzsálem többi gyászolójával együtt." A temető elhagyásakor szokás néhány szál füvet tépni és hátradobni. A szertartást követően egy évig nem szokás kimenni a sírhoz, utána viszont minden évben a temetés évfordulóján (Jahrzeit) kilátogatnak és elmondják a hagyományos imákat. A sírra nem virágokat, koszorúkat tesznek, hanem kavicsokat, kődarabkákat.