Vallásváltási bejelentés (1946)

A vallásváltás sosem volt tömeges jelenség a magyar zsidók között. 1896 és 1917 között összesen mintegy tízezer zsidó keresztelkedett meg, ami az 1910-es zsidó népesség alig több mint egy százaléka. A két világháború közti antiszemita légkörben megugrott a vallásváltók száma, de a csúcspontot jelentő 1938-as 8584 eset is mindössze az 1941-es izraelita populáció 1,1 százalékát teszi ki. A holokauszt idején sok magyar zsidó vélte úgy, hogy mentesülhet az antiszemita intézkedések alól, ha megkeresztelkedik. Bár a kormányzat néhányszor ígéretet tett az egyházaknak, hogy a keresztény vallású, zsidó származású magyaroknak nem esik bántódása, végső soron hasonló sorsot szánt nekik, mint az izraelitáknak: jogfosztás, kifosztás, deportálás. Ennek ellenére a kikeresztelkedések száma radikálisan megugrott, ezrek vélték úgy, hogy megmenthetik az életüket, ha vallást váltanak. A felszabadulás után sok, kényszer alatt megkeresztelkedett túlélő tért vissza ősei hitére.