Szeged

Szeged – a többi szabad királyi városhoz hasonlóan – sokáig nem engedélyezte zsidók letelepedését, így az itteni zsidó közösség csak a 18–19. század fordulóján alakulhatott ki. A rohamosan fejlődő városban a zsidó közösség létszáma is egyre emelkedett, így az 1809–ben épített régi zsinagóga már nem tudta kielégíteni az igényeket. Az új templom tervpályázatát a Magyarországon kéttucat zsinagógát építő Baumhorn Lipót nyerte, így az ő tervei alapján készült el 1903–ra az új zsinagóga.

A hatalmas, kupolás épület a magyarországi szecessziós építészet egyik legszebbje. Belső berendezését Löw Immánuelnek, a világhírű tudós szegedi rabbinak a javaslatai alapján tervezte meg az építész. A szecessziós építési és díszítési programot a zsidó tanításokkal ötvözve alakították ki a ragyogóan kék kupolát, mely a világot szimbolizálja, és minden apró részlete további jelképeket sorakoztat fel. Az ablakok, melyek a zsinagógai év eseményeit, ünnepeit jelképezik, az Országház és a Zeneakadémia üvegdíszeit is készítő Róth Miksa munkáját dicsérik. Valamennyi berendezési tárgyat neves iparművészek készítettek úgy, hogy azok nem csak egymással és az épülettel, hanem a zsidó tanításokkal is összhangban legyenek. A felhasznált anyagok is jelképesek. A frigyszekrény az ókori frigyládára emlékeztető anyagból, Nílus parti sittimfából készült, díszítése is Izrael ősi növényvilágát idézi. A tóraolvasó pult záróköve eredeti jeruzsálemi márványból készült, anyagával is emlékeztetve a zsidó világ örök fővárosára.

A holokauszt a szegedi zsidóság mintegy felét (kb. 2500 fő) pusztította el. A kormányzat le akarta rombolni a zsinagógát is. Tóth Béla szegedi helyettes polgármester, aki egyetlen percig sem habozott, hogy végrehajtsa a zsidókat megbélyegző, kifosztó és halálba küldő rendelkezéseket, ezt az utasítást már elszabotálta. A városi műszaki főtanácsoshoz fordult, azt kérdezve, hogy „a szegedi nagy zsinagógát egyelőre kívülről miként lehetne úgy átalakítani, hogy az külsőleg zsinagóga jellegét, keleti színezetét stb. elveszítse, s ezáltal meg tudjam nyerni a kormányhatóság hozzájárulását ahhoz, hogy ez a város képét emelő építmény ne kerüljön lebontásra”. A mérnöki hivatal közölte, hogy sem emberük, sem idejük nincs egy efféle átalakításra. Sőt, hozzáfűzték: „Az épület jelenlegi állapotában oly tökéletes, hogy azon csak rontatni lehet. A mérnöki hivatal nem vállalkozhat, hogy a városban egy építészeti szörnyet hozzon létre”. 1944-ben a deportált zsidóktól elkobzott javakat a magyar hatóságok a zsinagógában halmozták fel. 1945 után a templom az újjáéledő közösség birtokában maradt. Ma is rendszeresen imádkoznak benne, de műemlékként is látogatható.