Nagykőrös

Nagykőrösön már a 18. századból vannak nyomai a zsidó közösség létezésének. Szervezett hitközségi keretek a 19. század elejére alakultak ki, zsinagógát 1817–ben emeltek a helyi közbirtokosok anyagi segítségével. 1911–ben egy földrengés következtében olyan súlyosan megsérült az épület, hogy le kellett bontani. Az első világháború okozta nehézségek miatt az építkezéssel a húszas évekig várni kellett, ekkor vásárolták meg az zsinagóga telkét, a lebontott régi zsinagóga helyét pedig értékesítették.

Az első világháború és a forradalmak utáni időszakban komoly zsidó vallási reneszánsz bontakozott ki, melynek során a megnövekedetett igényeknek megfelelően új zsinagógákat építettek vagy a meglévőket kibővítették. Ugyanakkor az ekkor emelt zsinagógák egy része – válaszul a korszak antiszemita politikájára és közhangulatára - inkább „rejtőzködik”, mint az 1918 előtti nagy templomok: ezek az imahelyek telkek sarkában, sokszor falakkal vagy fákkal elfedve épültek.

Nagykőrösön az új zsinagógát helyi építész, Molnár Lajos tervezte. Az anyagi fedezetet gyűjtéssel, közadakozásból teremtették elő. Szinte a teljes közösség hozzájárult az új templom felépítéséhez az építési anyagok megvásárlásával vagy díjtalanul végzett munkával. A helyi Nőegylet jótékonysági kulturális rendezvények bevételeivel egészítette ki az összeget. Az építkezés két évig tartott, melynek során elkészült a ma is látható, hagyományos kialakítású zsinagóga. Frigyszekrényét és tóraolvasó emelvényét kovácsoltvas rács választja el a padsoroktól. A belső teret három oldalról galéria veszi körül, ahol további imahelyek találhatóak. Az épület felavatására 1925 augusztusában került sor, az avatás szertartását Hevesi Simon, a dohány utcai zsinagóga főrabbija végezte.

1944-ben a zsinagóga is része volt a nagykőrösi gettónak, ahova a magyar hatóságok a közösség mintegy 450 tagját bezsúfolták. A zsidókat június 16-17-én a kecskeméti gyűjtőtáborba, majd innen Auschwitz-Birkenauba hurcolták. A deportálásban és munkaszolgálatban mintegy 410 nagykőrösit öltek meg. A háború után a közösség újjáéledt és a zsinagógát is sikerült saját tulajdonában tartania.