Miskolc

A Dohány utcai zsinagógát felépítő Ludwig Förster a pesti elkészülte után két évvel, 1861–ben kezdte el a miskolci templom építését a mai Kazinczy utcában. A bécsi sztárépítész művének külső megjelenése ugyan nem emlékeztet a Dohány utcában követett mintákra, a belső tere azonban ugyanazt az orientális hatást kelti, mint fővárosi társáé. A tér könnyedségét ugyanúgy a korszak legmodernebb építészeti technikája, az öntött vasszerkezet biztosítja. A pesti templomban azonban a vastartókat préselt papír (ma már műanyag) borítás fedi, míg Miskolcon pőrén állnak a szerkezeti elemek, ezzel puritánabb és modernebb hatást is keltve.

A falfelületeket a tizenkilencedik századi építészetben a zsinagógákhoz illőnek tartott orientális díszítés: nyolcszögekből és szalagmotívumok álló szőnyegszerű minta borítja. A frigyszekrény és a tóraolvasó pult elhelyezése eredetileg a korszak modernnek számító zsinagógaberendezési gyakorlatát követte, azaz a bima a frigyszekrény és a padsorok előtt helyezkedett el. A frigyszekrény fölé hatalmas kupola borul, de építménye a hagyományos gyakorlatnak megfelelően néhány lépcsővel kiemelkedik a zsinagóga közösségi teréből, megidézve a zsoltárt: „A mélységből szólok Hozzád, Örökkévaló!” 1864–ben a konzervatívabb hívőknek engedve a zsinagóga berendezését átalakították, és a tóraolvasó pultot a hagyományoknak megfelelően a tér közepére helyezték. A tóraszekrény függöny a Miskolcról elhurcolt és Auschwitzban meggyilkolt ezreknek állít emléket.

A holokauszt során a csaknem tízezres közösség nagy része elpusztult. Kazinczy utcai épület ma is a hitközség birtokában és használatában van. A 20. század első éveiben egy másik zsinagóga is épült a városban. A Pálóczy utcai templomot azonban ma már csak fényképről ismerjük, mert a hatvanas évek elején lebontották.