Kecskemét

Kecskeméten viszonylag korán, már a 19. század első évében megalakult a zsidó hitközség. A közösségi élethez szükséges intézményeket az 1820–as évekre felépítették: működött már a rituális fürdő, a kóser húst biztosító vágoda, elkészült az iskola és a rabbilakás is. Az egyre erősödő hitközség hamarosan kinőtte a még 1814–ben, egy lakóházban berendezett imatermét. 1871–ben a kisváros főteréhez kapcsolódó telken építették fel a nagyzsinagógát. A Zitterbarth János tervei alapján emelt reprezentatív, hagymakupolás tornyú épület a magyarországi romantikus építészet kiemelkedő alkotása. 1911–ben a kupola egy hatalmas földrengés következtében megdőlt. A megsérült zsinagóga képe számos korabeli levelezőlapon megjelent, szinte szimbóluma lett a városnak. A kupolát 1913–ban, Baumhorn Lipót tervei alapján állították helyre. 1917-ben a neológ intézményi kötelékből kivált egy csoport és megalakította az ortodox hitközséget. Rá egy évre felavatták zsinagógájukat is, melyet egy vendéglőből alakítottak át.

A holokausztot a mintegy 1200 fős kecskeméti zsidóság tört része élte túl. A hitközség ugyan újjáalakult, az ötvenes évekre azonban a közösség létszáma olyannyira megcsappant, hogy a templomot már nem tudták fenntartani, ezért eladták. Az épületet ezután belül teljesen átalakították, külsejét azonban az eredetihez hasonlóan felújították, így továbbra is emlékeztet a hajdan Kecskeméten élt zsidó közösségre. Ma a Tudomány és Technika Háza nevű kulturális központ működik benne. Az ortodox zsinagóga épülete ma a Magyar Fotográfiai Múzeumnak ad otthont.