Szolnok

A szolnoki hitközség – más városok zsidó közösségeihez hasonlóan – csak 1840 után alakulhatott meg hivatalosan, jóllehet egyéni engedményekkel már ezt megelőzően is laktak néhányan a városban. A nagyméretű, reprezentatív, neológ zsinagógát a Tisza partjának ligetes részén építették 1898–ban. A régi templomot a közösség ortodox szárnya használta tovább. A nagy zsinagóga tervezője Baumhorn Lipót volt. A szolnoki épület életművének egyik viszonylag korai darabja, melyen megfigyelhetőek a mesterétől, Lechner Ödöntől tanult megoldások csakúgy, mint a Baumhorn későbbi zsinagógáira jellemző elemek is. Az épület téglalap alakú, központi kupolás.

A mintegy 2000 szolnoki zsidóból körülbelül 800-an haltak meg a holokauszt során. A vészkorszak pusztításai és a negyvenes–ötvenes évek kivándorlásai következtében a közösség már nem tudta fenntartani a zsinagógát, ezért az értékesítés mellett döntöttek. A város 1972–ben felújíttatta, és a Szolnoki Galéria néven művészeti kiállító teremmé alakítatta az épületet. Az átalakítás során a frigyszekrényt megtartották, de a belső berendezést és a vallási szimbólumokat nem: az egész teret egyöntetű fehérre festették. Ma a szolnoki zsidó közösség összejövetelein egy kisebb imatermet használ. A régi, ortodox zsinagógát a háború után (a városrész egészéhez hasonlóan) elbontották.